A borról – röviden

A bor – amilyen rövid szó, olyan hatalmas tartalom van mögötte. És mivel a sajtok és borok tökéletes párost alkotnak, így a megfelelő párosításhoz nem árt kicsit jobban megismerni ezt a fenséges nedűt.

rodrigo-abreu-566581-unsplash

A bor az európai civilizáció egyik legkorábbi alkoholos itala, ezért később egyéb erjesztett italokat is elneveztek róla, ezek azonban nem tartoznak a borok közé. Ilyenek például a mézbor (időnként mézsör), a pálmabor vagy a távol-keleti rizsborok.

A szőlőtermesztés és a borkészítés már több ezer évvel ezelőtt ismert volt Földünk kedvező éghajlati adottságú vidékein. Az ókori Görögország területéről Kr. e. 4200-ból is került elő olyan kerámiaedény, amelyben bor nyomát találták meg, míg Kína területéről ennél közel 3000 évvel idősebb lelet is előkerült már. Magyarország területén már a honfoglalás előtt is termesztettek szőlőt, így a honfoglalók fejlett szőlőtermesztő és borkultúrát találtak.

Az ókorban a jó ivó- és forrásvíz meglehetősen ritka volt, így a (higiénikus) folyadékpótlást más módon kellett megoldani. A szőlő termelésére kedvező területeken, majd a borkultúra (a bortermő szőlő) terjedésével ezért ez az ital jelentős szerepet kapott nemcsak a gazdasági, hanem a mindennapi életben, s mint ilyen, kultikus szerepe lett áldozatbemutatásoknál és szertartásokban is.

Manapság is meghatározó ital a legtöbb országban, és sokszor kínálják sajtok mellé. Ha ilyenkor jó bort keresünk fontos, hogy harmonikus, egyensúlyos, fajtajelleges legyen és mutassa be szépen a szőlőfajtát, a termőhelyet (a terroirt) és legyen egyensúlyban. A világon körülbelül 1400 fajta különböző szőlő, számtalan különböző adottságú termőhely, számos szőlőtermesztési és borkészítési eljárás van.

Nagyon gyakori, hogy ezek közül választva is, az emberek az édes, vagy desszertborokat kedvelik meg először. Érdemes lehet ezért néhány tokaji kései szüretelésű, vagy édes szamorodni borral ismerkedni első körben. Utána a könnyebb, száraz, gyümölcsös fehérek, majd rozék, könnyebb vörösborok, majd a testes fehérek és vörösek jöhetnek.

A palack felbontása után a bor ízét sok tényező befolyásolja, ezért érdemes rájuk odafigyelni. Döntően fontos a bor hőmérséklete: fehér- és édesborokat behűtés után, 10-12 C fokon, könnyebb vörösborokat 14-15 C fokon, a testes vöröseket pedig szobahőmérséklethez közel, 16-18 C-on kell fogyasztani. Ezeken a hőmérsékleten jön ki ugyanis a legtöbb aroma illatban és ízben egyaránt. Fontos még, hogy ne legyenek zavaró tényezők: például erős ételillat, parfümök, túl csípős, túl sós, túl édes, vagy túl savas étel. Ha a palack nem fogy el felbontás után, akkor érdemes a pohárba töltés után egyből visszadugni a dugót és betenni a hűtőbe, így nem levegőzik ki túlságosan és még néhány napra beosztható a finom bor. Pohárba töltés után érdemes levegőztetni, szellőztetni, sok bor meghálálja ezt. Ha az egész palack el fog fogyni, akkor érdemes a palackot már fél-egy órával a fogyasztás előtt kinyitni, ebben az esetben a pohárba a már “feléledt” nedű kerül. 2-3 napnál tovább ne tároljuk a hűtőben sem a megbontott palackot, mert nem fog a levegő neki jót tenni, inkább igyuk meg.